Kutatás

Protestáns misztika

Talán első hallásra idegennek tűnik a misztika a protestáns gondolkodástól. Köszönhető ez részben a dialektikus teológia hatásának, amely Isten és ember radikális különbözőségét hangsúlyozva tartott attól, hogy a misztika összemossa az általa hangsúlyozott éles határt Isten és ember között. A megigazulás hit által reformátori elv is hasonlóképpen tudatosult a protestantizmusban. Ám a protestáns misztika tradíciója rendkivül gazdag. 1545-ben Luther ezt írta: „Immár teljesen újjászületettnek éreztem magam, és nyílt ajtókon léptem be a Paradicsomba ... Nos, mennyire gyűlöltem az Isten igazságosságát korábban, most annál inkább szeretem ezt a szót, nekem a legédesebb. Ez a páli igehely [Róm 1:17] számomra valóban a Paradicsom kapuja.” Gondoljunk Philipp Nicolai, Paul Gerhardt, Gerhard Tersteegen, Dietrich Bonhoeffer, vagy akár Dorothee Sölle teológiai munkásságára és életszemléletére. Karl Rahner után talán mi, protestánsok is kimondhatjuk: ha kereszténységünk elveszíti misztikus voltát, akkor azzal együtt elveszítjük kereszténységünket is.

Az esztétika igénye a kortárs teológiai gondolkodásban

A szemünk elé rajzolt Krisztus alakja – ahogyan Pál apostol fogalmaz Gal 3,1-ben – olyan „esztétikai evidencia”, amely az ige olvasóját és hallgatóját új létre hívja. Az evangélium művészi megjelenítése – Paul Tillichhel szólva – három dologhoz vezethet: kifejezi az ember félelmét a valóságtól, amelyet leleplez; átalakítja a hagyományos valóságot, hogy így hatalmat adjon felette; valamint felmutatja az autentikus lét lehetőségeit, hogy az ember önmaga lehessen.

Míg Krisztus alakjához – legyen az szenvedő vagy megdicsőült – feltétlenül a jóság és az igazság fogalmai kötődnek, addig a bűneset következményeként előállt ismeret a jóról és a rosszról azt mutatja, hogy a szép is lehet rossz, a rút pedig lehet jó. Az esztétikum ambivalenciájával szembesül a kereszténység, és ekkor joggal merül fel a kérdés: vajon a rút egyben rossz is? Vagy éppen fordítva: ami szép, az jó is?

Angolul „public theology", németül „öffentliche Theologie" feladatát abban látja, hogy az egyéneknek, de a társadalom egészének is olyan orientációs alapot nyújtson, amely segíti a személyes életvezetést, támpontokat ad többek között a gazdasági, a bioetikai, a szociális problémák feltárásához és megoldásához. Eközben meg kell birkóznia olyan hermeneutikai problémákkal, mint a Biblia nyelvezetének és képi világának a kortársak számára is érthető kifejtése. Meggyőződése, hogy a Szentírás a nyugati ember „közös története" és releváns interpretációján keresztül mind a mai napig formálni képes életstílusunkat, hatással lehet értékszemléletünkre és politikai döntéseinkre.

Erkölcsi kérdések az élet kezdetén és végén, génterápia, transzplantáció

Neuroesztétika és teológia

A pszichofarmakonok használata az ember morális viselkedésének közvetlen pozitív befolyásolására, illetve nem kívánt viselkedési formák elkerülésével kapcsolatban még nem alakult ki, de a gyógyszerek közvetett hatásain keresztül mégis vizsgálható. Valószínű, hogy rövid időn belül már lehetségessé válik közvetlen alkalmazásuk is, például az agresszió farmakológiai redukciója személyiségzavaros, vagy figyelemhiányos hiperaktivitás zavarát mutató betegeknél. A morális viselkedés pozitív befolyásolására adott gyógyszereket a jövőben ambivalens módon értékelhetik, mert amire eddig a nevelés (hagyományos „enhancement”) nem volt képes azt a gyógyszerek valóra válthatják. Felmerül a kérdés, hogy mennyiben beszélhetünk ekkor „enhancement-ről”, ha említett alkalmazásuk betegeknél történik és nem egészséges emberek szociális kapcsolatainak minőségét fokozzák. De milyen következményekkel számolhatunk, ha ez utóbbiról volna szó?

A reformáció idején kulcsszerepet játszott az asztalközösség. Gondoljunk Martin Luther asztali beszélgetéseire, amelyet jó házigazda módjára rendszerint alaposan előkészített, természetesen szeretett felesége aktív részvételével - Katarina von Bora köztudattan jó sört is főzött. Az asztal körül olyan atmoszféra alakult ki, amelyben neves tanárok és tanítványok könnyedén és örömmel beszélgettek teológiai témákról. Ez a hagyomány (ad fontes) Jézus asztalközösségeire vezethető vissza. Nem csupán az egy asztalnak, de az ételeknek is nagy szerepe van az említett légkör megteremtésében – lásd kánai menyegző (jó és rossz bor). Az emberiség világi története pedig egy rosszul megválasztott étel (talán alma) megkóstolásával vette kezdetét. Jézus utolsó vacsorája és az azt követő úrvacsorai gyakorlat pedig rendezni látszik a helyzetet…

Egy lehetséges gasztroteológia azonban magán az étkezésen túl, az ételekre és azok minőségére teszi a hangsúlyt, valamint szociális és gazdasági szempontokat is törekszik felvázolni. A különböző ételek az emberiség legjelentősebb szimbólumai (alma, szőlő, kenyér, bor, víz), ezért teológia jelentésük és mai kontextusba állításuk nélkülözhetetlen a felelős teológiai gondolkodás számára. Ha ezzel sikerül közérthetően foglalkozni, akkor jelentős lépéseket tettünk az un. közteológia (public theology) megvalósulása felé! Hiszen a helyes testi-lelki táplálkozás közérdek. Vagy ahogyan Hofi mondta: „Ha eszek, leszek